Max Schmelinget 1930-ban nevezték ki az első és eddig egyetlen német nehézsúlyú világbajnoknak. Jack Sharkey ellen azonban rengeteg szerencsére volt szüksége.
Max Schmeling számára ez minden, csak nem diadalmas pillanat volt.
Amikor a „Fekete Ulan a Rajnáról” 1930. június 12-ről 13-ára virradó éjjel, ma 96 évvel ezelőtt, a New York-i Yankee Stadiumban nehézsúlyú világbajnok lett, a szerencse is nagy szerepet játszott. A 29 éves német pontszámban már jócskán lemaradt, amikor ellenfele, Jack Sharkey egy alulról érkező ütéssel a földre küldte, amiért a negyedik menetben kizárták.
Schmelinget világbajnoknak nyilvánították, de emiatt rengeteg gúnyolódást kellett elviselnie. A Nobel-békedíjas újságíró, Carl von Ossietzky később a Weltbühne című lapban úgy jellemezte Schmeling fellépését, hogy az nem volt igazán világbajnokhoz méltó.
Schmeling megvédi címét
„Van itt egy furcsa ellentmondás: a legyőzött saját lábán távozott, míg a győztest, akinek a négy menetben sem ment jól, félig eszméletlenül kellett hordágyon elszállítani” – vélekedett von Ossietzky.
Schmeling egyszer sikeresen megvédte címét. 1931 júliusában Clevelandben technikai K.O.-val győzött az amerikai Young Stribling ellen a 15. menetben.
Közel egy évvel később New Yorkban sor került a visszavágóra Sharkey ellen, és a párharc ismét botrányos ítélettel ért véget. Ezúttal Schmeling volt a jobb bokszoló a 15 menet során, mégis Sharkey-t hirdették ki pontok alapján győztesnek. Schmeling elvesztette címét.
A képzett kereskedő mindenesetre a Sharkey elleni második mérkőzésért büszke 700 000 dollárt kapott. A Klein-Luckowban, az Uckermarkban született Schmeling elég jól ismert volt Amerikában, 1927-től ott találta meg sportolói otthonát. „Feladta a német bajnoki címet, hogy sérült kezét az amerikai dollárokért ápolhassa” – írta Erich Kästner.
A náci propaganda kiaknázta Schmeling diadalát
Schmeling legendás hírneve Németországban azonban nem elsősorban a Sharkey elleni mérkőzéseknek köszönhető. Inkább az a szenzációs sikere tette a sztárt ikonná, amelyet 1936. június 19-én a világbajnoki selejtezőn ért el a legyőzhetetlennek tűnő Joe Louis ellen, szintén a Yankee Stadiumban.
Schmeling diadalát, amely tökéletesen illett a náci propaganda rasszista világképébe, ennek megfelelően ki is használták. „Ez egy német győzelem volt” – közölte Joseph Goebbels, a Berliner Lokalanzeiger pedig így címlapozta: „A Führer gratulál Schmelingnek”. A szóban forgó Adolf Hitler virágot küldött Schmeling feleségének.
Az, hogy Schmeling jó hírneve a háború után is megmaradt, annak volt köszönhető, hogy viszonylag visszafogottan fogadta a politikai kihasználást. Schmeling ugyan megköszönte a népnek és a Führernek, de nem engedte, hogy a kihasználás egy bizonyos ponton túlmenjen: nem lépett be az NSDAP-ba, megtartotta zsidó menedzserét, Joe Jacobst, sőt, elutasította Hitler kitüntetését is. „Én bokszoló vagyok, nem politikus” – ez volt az egyik leghíresebb mondata.
Később kiderült, hogy Schmeling aktív segítséget nyújtott a Hitler-rezsim áldozatainak is: 1938-ban, a novemberi pogromok idején két zsidó fiat rejtegetett a szállodai szobájában, és így segített nekik a menekülésben. Ez csak 1989-ben derült ki, amikor a megmentett testvérek az USA-ban megszólaltak.
A második mérkőzés Louis ellen alig két percig tartott
A második mérkőzés Schmeling, a „Német Sport Hírességek Csarnokának” mai tagja, és Louis között, amelyen 1938 júniusában a világbajnoki cím volt a tét, alig több mint két percig tartott. Schmelingnek esélye sem volt, Louis időközben kiforrott világklasszis sportolóvá vált. Senki sem nyert volna aznap az apja ellen – mesélte később Louis fia Schmelingnek, aki barátságot kötött riválisával.
Az USA-ból való visszatérése után Schmeling még egy mérkőzést vívott, amelyet 1948-ban pontozással veszített a hamburgi Richard Voft ellen.
Feleségével, a német-cseh filmszínésznővel, Anny Ondrával Wenzendorfban, Hamburg közelében telepedett le. Ott halt meg 2005-ben, 99 éves korában az a férfi, akinek hírnevét a mai napig minden német nehézsúlyú bokszoló igyekszik kihasználni – temetésén a boksznagyságok, Henry Maske és Wladimir Klitschko mellett Uwe Seeler és Franz Beckenbauer is megjelent.
Németország legendás bajnoka, akit hasonló mértékben tiszteltek, a szomszédos Hollenstedtben talált végső nyughelyre.
