Milyen érzés egy sérülés után visszatérni a határra? Marc Marquez betekintést nyújt és elmagyarázza, miért kell újrafogalmaznia a „100 százalékát”
A motorsportban gyakran beszélnek a sebességről, a technikáról és a tehetségről, de ritkán beszélnek olyan nyíltan a pszichológiai dimenzióról, mint Marc Marquez. A spanyol az elmúlt években példátlan sérüléssorozaton esett át, és mind a fizikai, mind a mentális határait újradefiniálta.
A „Imagin and Tengo un Plan” című spanyol podcastben egy Carlos Puyol futballlegendával folytatott beszélgetésről mesél, amely sokáig megmaradt benne. Puyol elmagyarázta neki a sérülések utáni „100 százalék” elvét.”
Fiatal sportolóként mindig a maximumra mész, de minden sérüléssel ez a maximum tartósan csökken. Marquez egyértelműen egyetért ezzel az értékeléssel: „Amit Carlos mond, az teljesen igaz”. Ugyanakkor a 33 éves versenyző világossá teszi, hogy mennyire nehéz a motorsportban elérni a 100 százalékot.
Az új 100 százalékot keresve
Egy sérülés után különösen, Marquez szinte lehetetlennek tartja, hogy lemérje saját maximális teljesítményét. „Az egyik kérdés, amit a sajtó feltesz nekem: Vissza fogsz térni a 100 százalékra? Én pedig azt válaszolom: Nem is tudom, mi az én 100 százalékom” – mondja. Minden sérülés nyomot hagy maga után, néha többet, néha kevesebbet.„
”Lehet, hogy három százalékkal, tízzel vagy húsz százalékkal, de csökken” – ismeri el Marquez. Csak hónapokkal később lehet felmérni, hol is áll valójában.
Ez a bizonytalanság azonban csak egy része a kihívásnak. Sokkal nehezebb mentálisan megbirkózni bizonyos szakaszokkal vagy egész versenypályákkal. Az emlékek – a pozitív és a negatív emlékek egyaránt – befolyásolják a vezetési élményt.
Az emlékek is szerepet játszanak
A nagy sikerek helyszíneit „jó energia” jellemzi, míg más útvonalak érezhető belső blokkot válthatnak ki. Magának Marqueznek különösen szembeötlő példa a híres 3-as kanyar Jerezben, a Circuito de Jerez része.
Ez az a hely, ahol a regnáló világbajnok 2020-ban elszenvedte azt a jelentős bukást, amely hosszú szenvedéssorozatot indított el. Ennek ellenére meglepően józanul írja le a pályához fűződő viszonyát: sem egyértelműen pozitív, sem egyértelműen negatív. „Nagyon jó emlékeim vannak onnan, és csak egy rossz” – magyarázza.”
A részletekből ennek ellenére kiderül, milyen mélyen hatnak rá az ilyen élmények. Az első edzésen még mindig nehezére esik teljes magabiztossággal végigmenni ezen a szakaszon.„
¿pbfs||pbb¿”Az elején sokba kerül nekem, hogy magabiztosan tudjak ott végigmenni” – vallja be Marquez. De ahogy nő a motorozási idő, úgy tér vissza a megszokott összpontosítás: „Aztán újra koncentrációs üzemmódba kerülsz, és minden más eltűnik.”
Éppen ez a folyamat az, ami megkülönbözteti a nagy bajnokokat a jó versenyzőktől: a képesség, hogy nem elnyomják a félelmet, hanem aktívan leküzdik azt. Marquez tudja, hogy a tétovázás legkisebb jele is döntő lehet. „Ha félsz, ott fél másodpercet veszítesz” – tudja a Ducati versenyzője.”
A nyilatkozatai lenyűgözően mutatják, hogy a motorsportban nyújtott csúcsteljesítmény messze túlmutat a fizikai erőnléten. Ez egy állandó egyensúlyozás a test, az elme és a memória között. És a végén talán az a felismerés, hogy a „100 százalék” nem egy fix érték, hanem egy mozgó cél.
