1936. június 19-én a német bokszlegenda Max Schmeling sokkolta az amerikai sztár Joe Louis-t – Adolf Hitler örömére. A politikailag kényes rivalizálásból inspiráló barátság lett.
Ez volt az egyik legnagyobb szenzáció a boksz történetében. És egy ugyanolyan különleges, mint történelmileg figyelemre méltó barátság kezdete, amely halálukig tartott. 1936. június 19-én – ma 89 évvel ezelőtt – a német bokszlegenda Max Schmeling New Yorkban találkozott az akkor verhetetlennek tartott amerikai Joe Louis-szal.
A rivalizálás rendkívül feszült volt, politikai töltetű, mivel Adolf Hitler és a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek Schmeling szülőhazájában. A második világháború előestéjén a mérkőzést a totalitárius diktatúra és a liberális demokrácia közötti párharcként emlegették. A valóság azonban ennél jóval összetettebb volt.
Max Schmeling az első mérkőzés előtt, 1936-ban hanyatlásnak indult
Schmeling távolságot tartott a náci rezsimtől, az afroamerikai közösség által tisztelt Louis pedig szimbólumfigurája volt a kettősségnek egy olyan korban, amikor az ország számos részén még mindig érvényben volt a faji szegregáció – és még a Louisról szóló dicsérő cikkek is gyakran rasszista felhanggal voltak. „The Brown Bomber” („A barna bombázó”) beceneve csak egy a sok tabuvá vált jelző közül.
Sport szempontjából a mérkőzés egyértelműnek tűnt: az akkor 22 éves Louis felfelé ívelő pályán volt, Schmeling pedig 1930-ban Jack Sharkey ellen elvesztett világbajnoki címét követően hanyatlásnak indult. A New York Yankees baseballstadionjában 42 000 néző akarta látni a 31 éves Schmeling vereségét Louis ellen – de másképp alakult.
Schmeling felismerte Louis gyenge pontját – és bejelentette
Míg Louis meglehetősen laza módon készült a mérkőzésre, és időt szakított golfozásra, Schmeling jól felkészült: felfedezett egy gyenge pontot Louis-nál – amit még nyilvánosan is bejelentett. Alig vették komolyan. Sokan azt gondolták, hogy csak a figyelmet akarja magára vonni.
Schmeling azonban pontosan tudta, mit csinál: Louis egy ütés után mindig lógatta a balját – Schmeling pedig meglátta a lehetőséget a hatékony ellentámadásokra. A megdöbbent Louis nem tudott mit válaszolni Schmeling taktikájára, és a tizenkettedik menetben két jobbhorog a testére és az állára után kiütötték. Louis utána be kellett vallania, hogy alábecsülte ellenfelét.
Schmeling távolságot tartott a náci rezsimtől
Schmeling diadalát, amely tökéletesen illeszkedett a náci propaganda rasszista világképébe, ennek megfelelően ki is használták. „Ez egy német győzelem volt” – jelentette ki a gonosz propagandaminiszter, Joseph Goebbels, a Berliner Lokalanzeiger pedig így címmel jelent meg: „A Führer gratulál Schmelingnek”. Adolf Hitler virágot küldött Schmeling feleségének.
Schmeling jó hírneve a háború után is megmaradt, mert viszonylag visszafogottan fogadta a dicsőséget. Schmeling ugyan megköszönte a népnek és a Führernek, de nem engedte, hogy a dolgok egy bizonyos ponton túlmenjenek: nem lépett be az NSDAP-ba, megtartotta zsidó menedzserét, Joe Jacobst, sőt, elutasította Hitler kitüntetését is. „Bokszoló vagyok, nem politikus” – ez volt az egyik leghíresebb mondata. És az ő esetében ez a távolságtartás nem üres frázis volt.
Később kiderült, hogy Schmeling aktívan segítette a Hitler-rezsim áldozatait: 1938-ban, a novemberi pogromok idején két zsidó fiatalt rejtegetett a szállodai szobájában, és így segített nekik megszökni. Ez csak 1989-ben derült ki, amikor a megmentett testvérek az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozták a történetet.
Joe Louis rövidre zárja a 1938-as visszavágót
Érdekes módon nem Schmeling, hanem a vesztes Louis lett a világbajnok James J. Braddock kihívója – miután megfosztotta trónjától, a fiatal bajnok számára a Schmeling elleni visszavágó volt a legfontosabb.
A Schmeling és Louis közötti világbajnoki mérkőzésre 1938. június 22-én került sor, ismét a Yankees Stadionban, és még nagyobb figyelmet keltett: a 70 000 szurkoló között ott voltak a hollywoodi szupersztárok Clark Gable, Gary Cooper, Gregory Peck és Douglas Fairbanks is.
Schmelingnek ezúttal esélye sem volt, Louis időközben érett világklasszis sportolóvá vált, és mindössze két perc alatt kiütéssel nyert. Schmeling csupán két találatot ért el. Senki sem tudott volna aznap legyőzni az apját, mondta Schmeling később Louis fiának.
A kettőjük közötti párharc hevessége ellenére Schmeling és Louis között figyelemre méltó személyes kapcsolat alakult ki: a második világháború után újra találkoztak, és azóta is kapcsolatban maradtak. Schmeling segített Louisnak, amikor az karrierje végén mélypontra került és súlyos anyagi gondokkal küzdött.
Barátságuk Louis 1981. április 12-én bekövetkezett haláláig tartott, Schmeling – aki 2005-ben 99 évesen hunyt el – a koporsóvivők között volt.
