Pedro Acosta megkongatja a vészharangot: a sűrű MotoGP-naptár drasztikusan lerövidítheti a versenyzők karrierjét – de nem elsősorban a kevesebb futamról van szó
A MotoGP sűrű versenynaptára állandó viták forrása. A múltban a versenyzők többször is hangot adtak kritikájuknak – legutóbb Pedro Acosta. A spanyol nemcsak az egyes folyamatokat kérdőjelezi meg, hanem a versenyzők egész generációjára gyakorolt hosszú távú következményekre is figyelmeztet.
Acosta kritikája kevésbé a versenyek puszta számával, mint inkább a hétvégék felépítésével foglalkozik. Bár úgy véli, hogy a sprint formátumnak elvileg van értelme, aggódik az összes ülés jelenlegi tömörítése miatt.„
”Ez egy jó ötlet, de amit problémásnak találok a naptárral kapcsolatban, az az, hogy a versenyzők karrierje egyre rövidebb lesz” – figyelmeztet Acosta a következményekre. „Kizárt, hogy 22 héten keresztül bírja az ember, ha minden délután van egy fontos edzés: Edzés, kvalifikáció, sprint, majd a fő futam.”
Ezzel a fiatal spanyol egy olyan témát feszeget, amelyről már egy ideje belsőleg is beszélnek: a szinte megállás nélküli versenyhétvégék okozta növekvő fizikai és mentális megterhelést. A korábbiakkal ellentétben most alig van lehetőség fokozatosan közelíteni a határhoz, hiszen minden az azonnali előrelépésről szól.
Nincs több hely a fejlődésre a hétvégén
Acosta a versenyző szemszögéből is leírja a változást: korábban egy hétvége alatt lehetett fejlődni. Ma már minden egyes futam döntő fontosságú.”
„Már nem az az időszak van, amikor azt mondhatod: »Oké, kimegyek, és lépésről lépésre megtalálom a ritmusomat«” – mondja. „Minden nap van egy fontos edzésed, évente 22 alkalommal.” Ez a sportág természetét is megváltoztatta: a több ülésen keresztül történő építkezéstől az állandó kvalifikációs üzemmód felé mozdult el. Ez nemcsak a nyomást növeli, hanem a hibákra való hajlamot is.
Növekszik a stressz szintje és a sérülésveszély
Acosta különösen a hosszú távú megterhelést bírálja. Az állandó nyomást nem lehet a végtelenségig kompenzálni. Figyelmeztet: „Ez mindent lerövidít, mert a stressz szintje, amit el kell viselnünk, egy bizonyos ponton eléri a határt.”
Kifejezetten hangsúlyozza, hogy nem ellenzője a sprintversenyeknek: „Szerintem a sprintversenyek jó ötlet. A rövidebb selejtezők és edzések is jók”. Számára a probléma inkább az intenzív edzések teljes mennyiségében rejlik.”
A KTM versenyzőt különösen a megnövekedett kockázat aggasztja. „Amikor a versenyzés színvonala nő, a sérülés valószínűsége is nő. Ez az egyetlen dolog, amire gondolok – nem a versenyek száma” – magyarázza aggodalmait.
Acosta a motorsportra való váltást tartja szem előtt
Acosta perspektívája a motorsport más fajtáiról is érdekes. A motorsportban például lényegesen több lehetőséget lát a karrier rugalmasabb szervezésére.”
A kérdésre, hogy el tudna-e képzelni egy hosszú karriert – Max Verstappenhez hasonlóan -, továbbra is óvatos marad. Verstappen korán elért mindent, amit akart – magyarázza Acosta -, és most teljesen más helyzetben van.„
A motorsportban ugyanakkor rámutat a sokszínűségre: ”sok szép bajnokság” és legendás pályák vannak, amelyek új távlatokat nyitnak. Különösen az amerikai szcénát kedveli. „Nagyon élvezem a MotoAmericát nézni” – mondja Acosta, aki el tudja képzelni a váltást. „Miért ne mehetnék oda egy nap, és ismerhetnék meg új pályákat nyomás nélkül?”
