hétfő, április 29, 2024
HomeChampions League48 óra, két Bajnokok Ligája-mérkőzés: Madrid meglepően nyugodt labdaszezonja

48 óra, két Bajnokok Ligája-mérkőzés: Madrid meglepően nyugodt labdaszezonja

Egyszerre látogat a Borussia Dortmund és a Manchester City, a Madrid alig 24 óra alatt két Bajnokok Ligája-negyeddöntőt is megél: A szokásos futballőrületből a laza metropolisz

Tíz megálló a 7-es metróval az Estadio Metropolitanótól a Gregorio Maranon megállóig, ahonnan vagy egy unalmas metróátállással, vagy egy 15 perces sétával a kora esti napsütésben az Estadio Santiago Bernabeuig. Míg a város keleti részén a Borussia Dortmund csapata utolsó edzését tartja a másnapi, Atletico elleni összecsapásra, addig a központban már meccsnap van. A szokásos őrület a spanyol fővárosban, amikor kevesebb mint 24 órán belül két Bajnokok Ligája-negyeddöntőre kerül sor.

Kedden kora este az első madridiak többsége krémfehér mezben inkább a Paseo de la Castellana-n sétál felfelé, észak felé. Útközben sokáig semmi sem látszik a Real monumentális otthonából, mígnem az utcák már annyira megtelnek szurkolókkal, egyik kezükben söröspohárral, másikban sonkás bocadillóval, hogy úgyis csak felfelé nyílik kilátás. Fociszag csak itt van igazán, közvetlenül a templom előtt. Ott, ahol újra és újra felcsendülnek a hangos petárdák, a levegő pirotechnikával telített, és az alkohol keveredik az izzadsággal. Az Iszlám Államhoz kötődő csoport terrorfenyegetése miatti feszült helyzetnek kevés jele van, de a háttérben beindultak a megfelelő korai figyelmeztető, biztonsági és reagálási mechanizmusok.

Új Bernabeu-stadion: a homlokzat valahol egy rekord és egy törött redőny között néz ki

A zászlókat és sálakat lengető tömegben nehéz eligazodni, mígnem hirtelen két lakótömb között előbukkan a stadion, amelynek kérdéses új homlokzata valahol egy rekord és egy törött redőny között néz ki. Belülről azonban még mindig nagyságot és elegáns erőt sugároz öt emelet magasan. És a sikertől elkényeztetett szurkolók? Igazak az operettközönség előítéletei? Egyáltalán nem. Amikor a közel 80 000 néző is beszáll, már csak a hanghullámok is egy kicsit közelebb viszik a labdát az ellenfél kapujához

A játék nem kezdődik jól a házigazdák számára. A himnusz utolsó hangjai még el sem halkultak teljesen, amikor a Polgárok máris vezetnek, egy Bernardo Silva szabadrúgás a fal mellett a közeli sarokba süvít. De mint oly sokszor Madridban, amikor Carlo Ancelotti rövid időre felvonja a szemöldökét, csapata lendületesen, tempósan és finoman vág vissza. Kevesebb mint három perc alatt két elhajított labda megy el a manchesteri német kapus, Stefan Ortega Moreno mellett, és a Real visszavág

Egy a tökéletességhez közeli meccs bontakozik ki

A tökéletességhez közeli meccs bontakozik ki két olyan csapat között, amelynek filozófiája annyira különbözik, hogy futballvilágok ütköznek össze. Kreativitás kontra kontroll, tempó kontra taktika, érzékiség kontra ész – a Manchester uralja a meccset, végül majdnem kétharmadrészt birtokolja a labdát, és többször is úgy kombinál az ellenfél büntetőterülete körül, mintha köröket és háromszögeket használna. A Real robusztusan kontrázott középen, és időnként megfosztotta a Cityt a kombinációs kedvétől, aminek a rendkívül nagyvonalú francia játékvezető, Francois Letexier is kedvezett, aki ellen nem csak Jude Bellingham – a BVB-ből ismerős módon – többször is a rossz útra dörgölőzött

A labdával Fede Valverde, Bellingham, Rodrygo és Vinicius Junior lélegzetelállító sebességgel hackelte át magát az ellenfél sorain, különösen Vinicius Junior egyensúlyozott 90 percen keresztül a két assziszttal jutalmazott zsenialitás és a sok labdavesztéssel büntetett meggondolatlanság közötti vékony határon. Mögöttük az egyik passzgépezet irányította a forgalmat, majd később a másik, Toni Kroos és Luka Modric most már munkamegosztásban. Három manchesteri távoli gól, két védett lövés és egy Valverde-találat később, a két csapat végül egy olyan döntetlennel zárta a találkozót, amellyel egyikük sem lehet teljesen elégedett.

A nap folyamán a belvárosba utazó angol szurkolók a Plaza Mayoron kapták meg a bemelegítő rohamot és a kötelező leégést. A sok kávézó és étterem egyikében ültek a szigetről utazott britek, akár az Egyesült Királyságból, akár Teneriféről érkeztek Madridba. A városképen alig látszik, hogy két nap alatt két ilyen fontos futballmérkőzés zajlik itt. A vendégszurkolók szétszélednek a központi terek előtt, a hazai drukkerek késő este öltik magukra a pólót a munkaruhájuk fölé. Dortmund-szurkolókat csak nagyon ritkán lehet látni kedden. Csak szerdán foglalják el a helyszíneket, rengeteg itallal és kevés étellel az asztalokon

Mikor a keddi első meccs után nagyjából két órával már az utolsó dolgozó emberek is elhagyták az Estadio Bernabeut, Juan Pedro még mindig a tizenkét órás műszakja közepén van, délután 5 és hajnali 5 között. A taxisofőr a dolgos este öröme és a nem túl józan angol futballszurkolók szállítása miatti vonakodása között tépelődik

Hol van a csapatbusz? Az Atletico szurkolói ünneplik a csapat megérkezését a Metropolitanóba.
Hol van a csapatbusz? Az Atletico szurkolói ünneplik a csapat megérkezését a Metropolitanóba.

Már most is sokkal nagyobb a forgalom, mint egy átlagos kedd este – jelenti. De vajon szokatlanul nagy a forgalom a városban? Nem, egyáltalán nem. Futball üzlet a szokásos módon, nincs rendkívüli állapot Madridban. A játék öröme, a fiesta de futbol – és az optimizmus uralkodik, és nem csak a feltűnően sok Mbappé nevével ellátott Real-mezben szurkolók között, ami valószínűleg nem teljesen hivatalos. Ő biztosan nem futballszakértő, és nem is igazán érdekli a sportág, mondja Juan Pedro, a taxisofőr, és meggyőződéssel hozzáteszi: „De azt biztosan tudom, hogy a Real előrébb fog jutni.”

A sok Atletico szurkoló is aláírná ezt a csapatukért, amely jövő héten Dortmundban játszik, mindössze egy nappal a városi rivális előtt. A szerda este bebizonyította, hogy az idegenbeli meccsek mindenképpen hátrányt jelentenek az „Atleti” számára. Kezdve a csapatbusz lelkes fogadtatásával, amelyet a sok füst és tűzijáték közepette csak halványan lehetett felismerni. A forró hangulat a Metropolitanóban folytatódott; kevés stadionnak sikerül ilyen szimbiózist teremtenie a pálya és a lelátók között.

Másnap reggelre mindez feledésbe merült. A szemetesek előtt főleg üres konzervdobozokkal teli zsákok várják, hogy összeszedjék őket, ahogy egy csoport is, amelyik túrát foglalt. A szurkolói bolt mellett egy kávézó kinyitja a redőnyét – az élet Madridban szinte futball nélkül is zajlik. A 7-es metró pedig ismét az ingázóké

RELATED ARTICLES

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Most Popular

Recent Comments