A New York Knicks egy hatalmas felzárkózásnak köszönhetően a San Antonio Spurs ellen már csak egy győzelemre van 53 év óta első bajnoki címétől. Miközben az egész világ OG Anunoby utolsó másodpercekben elért hőstetteiről beszél, valójában egy egyébként kevéssé feltűnő játékos indította el egyáltalán a fordulatot.

Jose Alvarado átlagosan kevesebb mint kilenc percet töltött a pályán a New York Knicks első 16 rájátszásbeli mérkőzésén – nem ritkán a „garbage time”-ban, vagyis azokban a percekben, amikor a mérkőzések sorsa gyakorlatilag már eldőlt. A döntő sorozat 4. mérkőzésének első felében sem változott ez a helyzet. A puerto ricói játékosnak három perc játékideje volt, amikor csapata a katasztrofális 49:76-os félidei állással vonult az öltözőbe.

Az első két negyedben azonban történt valami, ami Alvarado javára vált. Így a Knicks sokáig nem tudott választ adni a Spurs sztárjára, Victor Wembanyamára. A center ellenfelének, Karl-Anthony Townsnak két gyors faultot is felhalmozott. Helyettese, Mitchell Robinson mind védekezésben, mind támadásban teljesen túlterhelt volt. Ugyanez vonatkozik valószínűleg a Knicks edzőjére, Mike Brownra is, aki végül Ariel Hukportinak segített az első döntőbeli perceihez. De: ez sem akart működni!

Az öltözőben Brown ezután egy sorsdöntő cserét hajtott végre: Mikal Bridges helyett, aki ismét nem jelent meg a pályán, Alvaradóra bízta a dolgot. Az ötlet: védekezésben a hátvéd, a 41 centiméteres hatalmas magasságkülönbség ellenére is, zavart kelthet Wembanyama ellen. Támadásban pedig tehermentesítené a labdavezető Jalen Brunsont, aki már a második negyedben életben tartotta a Knicks egyébként alig létező támadását.

Brown, a Knicks edzője: „Megbüntet, ha szabadon hagyod”

A terv bejött. Alvarado folyamatosan szorosan védekezett Wembanyama ellen, így legalább nem hagyott teret a támadásra. Ugyanakkor különösen támadásban nyújtott hozzáadott értéket. „Jose ma hihetetlen volt” – mondta később eufórikusan Mike Brown, a Knicks edzője: „A tempójával és a zónába való behatolási képességével megváltoztatta a játékot.”

Valóban, Alvarado, akit tavaly nyáron mindössze 4,5 millió dollárért szerződtettek, volt a Knicks labdabirtoklási fázisainak legnagyobb élénkítő tényezője. „Keményen dolgozott a dobásán, és megbüntet, ha szabadon hagyod. Ha azonban túl szorosan védekezel ellene, akkor elég gyors ahhoz, hogy elmenjen melletted, és megtalálja a csapattársait.”

Towns csapattársa is, aki a sajtótájékoztatón a pontőrrel együtt jelent meg, szinte kizárólag dicsérő szavakat talált rá: „Dominikai lévén nehéz nekem ilyen jókat mondani egy puerto ricói játékosról” – viccelődött, majd teljesen komolyan hozzátette: „Azok a játékosok, akik túllépnek az érzelmeiken, gyakran elvesznek bennük. Jose-t viszont ezek az érzelmek hajtják; ezek emelik őt a következő szintre.”

Alvarado: „Alig tudom szavakba önteni”

Így nem is csoda, hogy Alvarado szinte végigjátszotta az utolsó negyedet, és a döntő pillanatokban is végig a pályán volt. „Nem akarok semmit szépíteni: majdnem sírtam” – válaszolta Alvarado arra a kérdésre, hogy mit jelent számára (mint született new yorki), hogy döntő módon hozzájárult szülővárosának klubjának sikeréhez. „A Madison Square Gardenben vagyok, a negyedik negyed végén, és esélyem van arra, hogy ezekkel a srácokkal valami különlegeset érjünk el” – mondta láthatóan nyugodtan. „Egyszerűen csak el voltam ragadtatva. Ez tényleg olyan dolog, amit alig tudok szavakba önteni.”

Alvarado hatása végül nem csak a kollégák kedves szavaiból vagy a sajtótájékoztatóra való meghívásából volt kiolvasható, hanem a statisztikákból is. Vele a pályán a Knicks 17 ponttal verte a Spurst az utolsó tizenkét percben. Alvarado mindhárom dobását sikeresen értékesítette, beleértve egy fontos hárompontost is körülbelül három perccel a mérkőzés vége előtt, amellyel nemcsak Wembanyama korábbi két pontját semlegesítette, hanem a Knickset is négy pontra hozta fel.

Alvarado így a győzelem titkos hősévé vált, amely közelebb hozza New York első bajnoki címét több mint fél évszázad után. De nem akar túlságosan elaludni a babérjain: „Most nyugodtan ünnepelhetünk és élvezhetjük a pillanatot. De még egy győzelem vár ránk.”