Miért hajtja végre most már Kane a kapuskiadást is?

Az Arsenal ellen Harry Kane ismét a tökéletességhez közel álló teljesítményt nyújtott. És ismét felbukkant egy új elem.

Néha még egy igazi profi is enged egy kis humort, bár ha nem Harry Kane lett volna, ez szinte arrogánsnak is hangozhatott volna. „A kapuskiadás vagy az assziszt?” – kérdezte vissza mosolyogva a Bayern-játékos, miután kiváló passzáról kérdezték. És valóban jogos volt a visszakérdezés, mert bár volt ez az egy különösen zseniális pillanat, de volt még sok más is.

Amit Kane szerdán este az Arsenal ellen a pályán művelt, abban ismét sok (vagy szinte minden) megvolt abból, ami legkésőbb a Bayern München mezében (a Bundesliga-figyelők számára) olyan különlegessé teszi őt, és nagyon kevés abból, ami valójában valaha volt vagy lennie kellett volna. Aki szerdán este véletlenül először kapcsolt be a mérkőzésre, annak utána aligha jutott eszébe, hogy Harry Kane-t csatárként értelmezze.

Az Arsenal ellen a 9-es számú játékos mindenesetre minden szabadságot megkapott, amire csak vágyhatott. Mivel Joshua Kimmich mellett Michael Olise is hiányzott, gyakorlatilag minden kreatív feladat a Bayern sokoldalú játékosára hárult. És ezúttal az amúgy is nagyon furcsa kép végleg még furcsábbá vált: Kane, aki egy háromfős védelmi lánc részeként dolgozik a labda ellen, és szemmel tartja a jobb szélsőt, Madueke-t. Kane, aki a középpályán megszerzi és osztja a labdákat. Kane, aki egy kapusrúgással (!) indítja el a Bayern első gólszerzési lehetőségét.

„Nem ez a cél, hogy Harry valamikor liberóként tűnjön fel, de előfordulhat ilyesmi” – nyilatkozta később Max Eberl sportigazgató, bár ez a kapusrúgás legalábbis meglepetésként érhette. Egyébként nem ez volt az első alkalom, hogy Kane ebben a szerepben tűnt fel. A Bayernnél ugyan igen, de a Tottenhamnél 2014-ben egy Európa-liga-mérkőzésen az Asteras Tripolis ellen beugrott a pályáról kiállított Hugo Lloris helyére, három gól után felhúzta a kapuskesztyűt – és egy kapott gólt okozott.

Szerdán a kirúgása majdnem 1–0-s vezetést jelentett volna a Bayernnek, ha Serge Gnabry – Alphonso Davies-szel és Ismael Saibarival való összjáték után – valamivel pontosabban célzott volna. Ez a szinte tökéletes támadás nem tűnt előre megtervezettnek, inkább puszta intuíciónak tűnt, amikor az Arsenal szögletét követően a labda a kapuvonalon kívülre került, Kane meglátta, és egyszerűen gyorsan reagált.

„Úgy érzem, mintha képeket látnék a pályán” – magyarázta Kane, amikor erről kérdezték, és ezt nem is kell kétségbe vonni. „A mérkőzés előtt azt mondtam Phonzynak: »Ha nálam van a labda, fuss be a helyedre, én pedig megpróbállak megtalálni.«” Ez nem csak a kapus kirúgásánál működött, hanem az 1–1-es gól előtt is, amikor Kane a mélységből érkezve röviden körülnézett, és egy tökéletesen időzített labdát játszott „egy olyan helyre”, „ami nem is létezik”, ahogyan az Arsenal edzője, Mikel Arteta olyan szépen megfogalmazta.

Ja, és mellesleg: Kane később még maga is gólt szerzett, immár tizedik Bajnokok Ligája-meccsén zsinórban. De ez mára már inkább csak mellékes – és új statisztikai összeállítások alapja: az Opta szerint Kane a részletes adatrögzítés 2003/04-es kezdete óta az első játékos, aki a Bajnokok Ligájában gólt szerzett, gólpasszt adott és kiadott egy kapuskiadást.