A Ferrari és a dobogós helyezések sokáig magától értetődőnek számítottak, de a történelem több olyan szezont is felmutat, amikor még a legjobb pilóták sem értek el eredményt.
A hétszeres Formula-1-világbajnok Lewis Hamilton első Ferrari-évétől messze nem úgy alakult, ahogyan azt szerette volna. Hamilton ugyan már második versenyhétvégéjén, Sanghajban megnyerte a sprintversenyt, de a Grand Prix-n soha nem sikerült a top 3-ba kerülnie.
A legutóbbi eset még nem is olyan régen történt: Kimi Räikkönen 2014-ben nem ért el top 3-as eredményt, legjobb eredménye a belga Grand Prix-n elért negyedik hely volt. De ellentétben a 2025-ös évvel, amely az utolsó év volt a lejáró szabályzat szerint, 2014-ben új Forma-1-es szabályok léptek életbe – és a Ferrari sokkal rosszabbul teljesített, mint a versenytársai, (főleg) a Mercedes.
Räikkönen akkori Ferrari-csapattársa, Fernando Alonso is nehezen boldogult: ugyan felállt a dobogóra, de csak két versenyen. Ez a szezon végén a hatodik helyet jelentette a világbajnokság összetett értékelésében, Räikkönen a 13. helyen végzett.
Hasonló történt a Ferrarinál már 1980-ban is. A 1979-es domináns szezon után, amikor Jody Scheckter megnyerte a világbajnokságot, Gilles Villeneuve pedig a második helyet szerezte meg, a Ferrari 312T5-tel szinte semmi sem sikerült: Scheckter, a címvédő, csak egyszer szerzett pontokat, Villeneuve pedig szintén lemaradt a dobogóról. De míg Villeneuve folytatta, Scheckter idegesen feladta és abbahagyta.
Ezzel ellentétben áll Wolfgang Graf Berghe von Trips története: a német pilóta 1960-ban ugyan állandó teljesítményt nyújtott a Ferrarival és rendszeresen szerzett pontokat, de a Grand Prix eredményei között nem volt dobogós helyezés. Cserébe von Trips 1961-ben annál jobban teljesített: két futamot nyert, kétszer második lett, és az olasz nagydíjig a bajnoki címért küzdött – ahol egy tragikus baleset végzett az életével.
