Egy múlt hónapban megjelent tanulmány összefüggést tárt fel a megnövekedett játékidő és az Achilles-ín szakadások között. Az NBA többször is kétségbe vonta ezt az állítást.
A Kaliforniai Egyetem San Francisco-i campusán készült tanulmányban az elmúlt tizenegy év során az NBA-játékosoknál előfordult mind a 19 Achilles-ín szakadást alaposan megvizsgálták. Ennek során számos tényezőt elemeztek. Ezek közé tartozott a sérülés bekövetkezte előtti játékidő, a mérkőzések sűrűsége, a játékosok életkora, pozíciója és szerepe, valamint a fiatalkori sérülések. Összefüggést, azaz statisztikai kapcsolatot csak a játékidő tekintetében sikerült megállapítani.
A tanulmányt az indokolta, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt az ilyen típusú sérülések előfordulása. Míg az NBA történetében soha nem szakadt el több mint négy játékosnak az Achilles-ínje egy szezonban, addig a 2024/25-ös szezon során ez a szám egyszerre hét játékosra emelkedett. Köztük voltak olyan szupersztárok is, mint Tyrese Haliburton, Jayson Tatum és Damian Lillard. A legutóbb lezárult szezonban egyébként ez a szám egy játékosra (Donte DiVincenzo) csökkent.
Az NBA „módszertani korlátokat” lát a tanulmányban
A tanulmány összefoglalásában a szerzők kifejtették, hogy az érintetteknél „az Achilles-ín szakadását megelőző tíz–tizenöt mérkőzés során jelentős terhelési csúcsokat állapítottak meg”.
Az NBA kétségbe vonja ezt az állítást. Dr. John DiFiori, a liga saját sportorvosi részlegének vezetője kijelentette: „Bár üdvözöljük a további kutatási eredményeket, úgy véljük, hogy a témával kapcsolatos legújabb publikáció jelentős módszertani korlátokkal rendelkezik.”
Bár nem fejtette ki részletesen, hogy mit is jelent ez, hozzátette, hogy a liga adatai más eredményeket tükröznek. „Nem állapítottak meg összefüggést az Achilles-ín szakadások és a sérülés bekövetkezte előtti játékidő között.”
