Teofilo Stevenson rekordot döntő bajnok volt, akiben megvolt a potenciál, hogy Muhammad Ali szintjére emelkedjen – ám a kommunizmusért feláldozta profi karrierjét a ma 14 éve elhunyt kubai bokszoló.
Gyász uralkodott Havanna utcáin, a nemzetközi bokszvilág pedig mélyen megrendült.
2012. január 11-én – 14 évvel ezelőtt – 60 éves korában szívroham következtében elhunyt Teofilo Stevenson, a büszke boksznemzet, Kuba nagy hőse.
Az a férfi, aki elsőként nyert háromszor egymás után olimpiai bajnokságot nehézsúlyban, már életében is legenda volt. És még nagyobbá is válhatott volna – ha nem ragaszkodott volna olyan elvekhez, amelyek mai szemmel nézve elképzelhetetlennek tűnnek.
Teofilo Stevenson elutasította a Muhammad Ali és társai elleni mérkőzéseket
„A legjobb nehézsúlyú bokszoló Teofilo Stevenson. A mai bajnokok közül senkinek sem lenne esélye ellene” – állította egykor George Foreman, aki idén hunyt el, Stevenson fénykorában.
A tíz évvel idősebb Muhammad Ali és Joe Frazier meg akarták törni Stevenson különleges varázsát, és milliókat kínálva akarták átcsábítani a profik közé, de Stevenson makacs maradt.
Az amatőr ökölvívó hű katonaként követte Fidel Castro kommunista államfő utasításait, és lemondott a pénzről és a csillogásról.
„Mit számít egy millió dollár nyolc millió kubaihoz képest, akik szeretnek engem” – mondta Stevenson, ezzel pontosan kifejezve államfője gondolatait.
A kubai szocializmusban minden embernek egyenlőnek kellett lennie, a sportolók sem képezhettek kivételt. Ahelyett, hogy a kapitalista külföld édes csábításainak engedtek volna, Kuba harcosainak az olimpián kellett népszerűsíteniük hazájukat. Stevenson teljes meggyőződéssel vette komolyan ezt a nemzeti feladatot.
Csillagóra az 1972-es müncheni olimpián
Már első olimpiai szereplése alkalmával, 1972-ben Münchenben felragyogott a csillaga: a szerény körülmények közül származó fiú 30 másodperc alatt söpörte ki az első ellenfelét a ringből. Az elődöntőben kiütötte a német bajnokot, Peter Hussingot. Amikor ellenfele nem állt ki a döntőbe, Teofilo Francisco Stevenson Lawrence olimpiai bajnok lett – 20 évesen.
„Teljesen sokkolt a hír. Olyan kedves ember volt, aki egy légynek sem tudott volna ártani. Csak bokszolt, ez volt a célja” – mondta Hussing a müncheni veresége után. „Még soha nem kaptam ilyen kemény ütéseket” – ismerte el a „brachbachi medve”.
A bojkott megakadályozta a negyedik olimpiai győzelmet
1976-ban Montrealban és 1980-ban Moszkvában Stevenson szintén aranyérmet nyert – komoly ellenállás nélkül.
A kubai dominátor a magyar Papp László (1948–1956) után a történelem első bokszolója lett, aki három egymást követő olimpián nyert aranyérmet.
1984-ben a negyedik diadalra készült, de ismét az államfője keresztbe tett a terveinek: Kuba bojkottálta a Los Angeles-i játékokat, miután a nyugati államok négy évvel korábban Moszkvában nem vettek részt Oroszország afganisztáni beavatkozása miatt.
Lehet, hogy ez jobb volt a Stevenson-mítosznak: az 1982-es müncheni amatőr világbajnokságon elvesztette fényét, az elődöntőben meglepő módon kiesett az olasz Francesco Damiani ellen.
Egy német fedezte fel
A magas termetű és mindig egyenes testtartással bokszoló Stevenson – aki az amatőrök között háromszoros világbajnok is volt – fénykorában olyan stílusú bokszolóként volt ismert, aki Alihoz hasonlóan rendkívül gyorsan tudott bokszolni a súlycsoportjában.
Az 1952. március 19-én Puerto Padre-ben született Stevenson-t egy német fedezte fel: Kurt Rosentritt, az NDK bokszedzője 1964 és 1968 között fejlesztési segélyt nyújtott a karib-szigeten; a berlini sportújságíró és Sebastian Deisler életrajzírója, Michael Rosentritt apja felfedezettjét a kubai mesteredző, Alcides Sagarra gondjaira bízta, aki Stevensont csúcsbokszolóvá formálta.
Kubában Stevenson egészen a végéig nemzeti hős volt. 1976-ban beválasztották a Nemzetgyűlésbe, majd a kubai sportszervezet igazgatója és a nemzeti bokszszövetség alelnöke lett.
Fidel Castro szűk köréhez is tartozott – aki négy évvel túléltette kiemelt bokszolóját.
