Öt évvel ezelőtt Dominic Thiem drámai módon megnyerte az US Open döntőjét Alexander Zverev ellen. Ez maradt egyetlen Grand Slam-győzelme. Keserű sportbeli bukás után korán visszavonult.
Dominic Thiem a New York-i Arthur Ashe Stadion alapvonalán túlra esik, és másodpercekig a világ legnagyobb teniszstadionjának kemény pályáján fekszik. Egy pillanattal korábban jó barátja és döntőbeli ellenfele, Alexander Zverev egy backhandje oldalra szállt ki.
Az osztrák szinte csendben élvezi a pillanatot. A koronavírus-járvány miatt a nézők nem lehetnek jelen a stadionban, hogy tanúi legyenek Thiems legnagyobb karrierbeli sikerének – első Grand Slam-címének elnyerésének a US Openen 2020. szeptember 13-án, ma öt évvel ezelőtt.
A US Open történetében először fordult elő, hogy egy játékos két szett hátrányból fordított a döntőben. Zverev számára, aki a mai napig hiába keresi a megváltó Grand Slam-győzelmet, ez volt karrierje egyik legkeserűbb veresége. Thiem számára ez annál nagyobb öröm volt.
„Így kellett lennie. Mint az egész karrierem. Hullámvölgyek, egyszerűen csak dráma” – mondta néhány perccel az öt szettig tartó idegcsatát követően, nem is sejtve, milyen találóan fogalmazott ezzel a jövőre nézve.
Mert miután Thiem elérte a csúcsot, egy olyan zuhanás következett, amely visszavonulásra késztette.
Az US Open-győzelem után kezdetben minden jól alakul
A bukás – ellentétben azzal, amit sokan gondolnak – nem közvetlenül a New York-i diadal után kezdődött. A következő hetekben a Grand Slam-bajnok továbbra is remek formában volt, többek között bejutott az ATP-döntőbe is.
A 2021-es szezonban azonban bekövetkezett a törés: a 17-szeres ATP-bajnok néhány hónappal azután, hogy megvalósította önmagának kitűzött életcélját, önmagával küzdött. Motivációs válságba került, és Thiem ebbe beleesett.
A pszichológiai kihívásokhoz 2021 júniusában fizikai visszaesés is társult, amellyel a 31 éves játékos egészen a végéig küzdött. A mallorcai torna első fordulójában ízületi sérülést szenvedett a jobb ütőkezén.
Körülbelül kilenc hónapos kényszerpihenő után 2022 márciusában visszatért, de a felépülés lassan haladt. „A hosszú szünet és a csukló kímélése miatt néhány rossz mozdulat becsúszott a forehandembe” – magyarázta Thiem.
Kevés reménysugár, sok kétség
Egy kis reménysugarat keltett azzal, hogy bejutott a döntőbe a 250-es versenyen szülőhazájában, Kitzbühelben 2023-ban – de a kiábrándulás gyorsan következett. A döntőbe jutás kivétel maradt.
Még a másodosztályú Challenger Touron sem tudott magabiztosságot szerezni, ott olyan kevésbé ismert játékosoktól szenvedett vereséget, mint honfitársa, Lukas Neumayer vagy Daniel Michalski.
Azok a kísérletek is kudarcba fulladtak, amelyekkel edzőváltással új impulzusokat akart szerezni, és így visszatérni a siker útjára. Thiem az Australian Open 2024 első fordulójában elszenvedett vereség után szakított korábbi edzőjével, Benjamin Ebrahimzadeh-vel – ez volt az utolsó nagy tornája. „Ezt is utolsó esélyemnek tekintem” – nyilatkozta akkor. Hamarosan kiderült: az edzőcsere is eredménytelen maradt. Mindössze 30 évesen, 2024 tavaszán Thiem bejelentette karrierje befejezését.
Karrierje vége már a teniszszezon után
Az egyik statisztika jól mutatja, mekkora volt a kiaknázatlan potenciál: Thiem Andy Murray mellett az egyetlen játékos volt, aki legalább ötször legyőzte a „nagy hármast” – Nadalt, Novak Djokovicot és Roger Federert.
Dominic Thiem vs The Big Three
5-7 Djokovic ellen
6-10 Nadal ellen
5-2 Federer ellenEz egy jó történet, amit az unokáknak mesélhetünk az osztrák kandalló mellett getty pic.twitter.com/eFVH5qZKRm
— Christopher Clarey (@christophclarey) 2024. október 22.
Összességében csak Jo-Wilfried Tsonga, Juan Martin del Potro (mindketten összesen 17 győzelmet arattak a „nagy hármas” ellen) és Murray (30) tudták ezt még gyakrabban megismételni, bár ők is gyakrabban élvezhették – vagy szenvedhették el – a nagy hármas elleni mérkőzéseket.
A kétszeres French Open-döntős Thiem nem volt messze attól a nagy céltól sem, hogy Thomas Muster után a második osztrákként a világranglista első helyére kerüljön.
Míg Carlos Alcaraz és Jannik Sinner személyében egy új elit alakul ki, Thiem különösen szerencsétlen képviselőjeként búcsúzott a generációtól.




