Természetesen. A szurkolókkal együtt elénekelték a „Wonderwall”-t. De nem sokáig, csupán néhány pillanatig. Hiszen a Kongói Demokratikus Köztársaság elleni 2:1-es győzelem a hatodik fordulóban ugyan rendkívül drámai volt, de a szupercsatár Harry Kane vezette csapat ennél többre vágyik. A bajnoki címet akarják, 60 évvel 1966 után, Anglia eddigi egyetlen világbajnoki győzelme után.
Talán a szerdai, atlantai mérkőzés volt a kulcs a második cím felé vezető úton. Anglia korán 0:1-re maradt le. Főleg Jordan Pickford kapus, de Djed Spence jobbhátvéd is gyengén teljesített. Végül Kane kapitány kétszer is betalált, így 2:1 lett az eredmény. Zlatan Ibrahimovic, aki egykor csatárként játszott és egyébként is rendkívüli játékos, a Fox szakértőjeként így nyilatkozott: „Argentínának ott van Messi, Franciaországnak Mbappé, Angliának pedig Sir Harry.”
Ibrahimovic kitünteti Kane-t
Valószínűleg a 32 éves játékos valamikor valóban nemesi címet kap majd, sport szempontjából egyébként már régóta jó úton halad afelé. Az, hogy Anglia hétfőre virradó éjjel a nyolcaddöntőben Mexikóvárosban a társszervező Mexikó ellen lép pályára, egyértelműen a csapat sztárjának köszönhető. A korábbi Azteca Stadionban a Three Lions ismét Kane-re fog támaszkodni – és valószínűleg számíthat is rá, véli Ibrahimovic. Teljesen rendben van, hogy az angol válogatottnál szinte minden Kane-en múlik: „Minden csapatnak szüksége van egy ilyen játékosra, akire számítani lehet. Egy olyan játékosra, akiről tudod: ő fogja megnyerni neked a mérkőzést.”
Így volt ez Atlantában is, ahol Kane és a fiúk hátrányból küzdöttek fel. Szenzáció szele fújt. De Angliának ott volt Kane. Még ha utána azt is hangsúlyozta, hogy „büszke a srácokra”, vagyis a csapattársaira, akik mindannyian jóval kevésbé tapasztaltak, mint a kapitány, aki immár harmadik alkalommal vesz részt világbajnokságon. És: igyekszik „mindig a legjobb formámat hozni”. És: aki újra és újra megpróbálja, annak megvannak a „hősi pillanatai”. Szerencsére ma nekem is ez volt a helyzet.”
Ekkor azonnal hidat vert a múltba, még ha nem is egészen 1966-ig. Hiszen ő maga is „egykor olyan gyerek volt, aki nézte a világbajnokságot, és arról álmodozott, hogy egy nap itt lesz”. Éppen ezért is igyekszik mindig „példakép lenni, a legjobbat adni az országért”. És hogy segítsen a csapatának „fejlődni”. Nem csak a pályán, hanem „akkor és ott is, ahol nem látják: otthon, az edzéseken”.
A Kongói Demokratikus Köztársaság, mint esélytelen csapat, Atlantában önfeláldozóan védekezett, maga is újra és újra veszélyes támadásokat indított – és a nagyszerű kapus, Lionel Mpasi személyében megvolt a saját „Wonderwall”-ja. A Le Havre-i kapus a mérkőzés végéig mindent hárított, és szerencséje is volt, hogy a szünet előtt Kane ellen elkövetett szabálytalanságát nem büntették tizenegyessel.
A mérkőzést eldöntő Kane utána így nyilatkozott: „Fantasztikus érzés, őrült mérkőzés volt. A kapusuk néhány hihetetlen védést mutatott be, de mindig tovább kell próbálni.”
Valóban: amikor a favoritok helyzete egyre nehezebbé vált, a Bayern sztárja mégis betalált: fejesgóllal és egy villámgyors jobb lábas lövéssel. A Bundesliga gólkirálya és Aranycipő-díjas játékos ezzel megerősítette „csodacsatár” hírnevét.
Jelenleg öt gólt számlál ezen a végső szakaszban; kettős góljának köszönhetően megelőzte Pelét a világbajnokságok örök góllövőlistáján, így most már 13 gólnál tart, csupán eggyel kevesebb, mint Gerd Müller, és a brazil Ronaldo 15, valamint Miroslav Klose 16 gólja is elérhető távolságban van. Kane is érzi a történelem leheletét: „Most nem igazán foglalkozom ezzel. De ha történelmi szempontból nézzük, akkor azt kell mondanom: ezért nagyon hálás vagyok, kétségtelenül.”
Kane kemény mérkőzésre számít Mexikóvárosban
A mérkőzés vége után egy rövid dalocskát el lehetett énekelni. De egyébként az angoloknál a józan ész uralkodott. Órákkal később csendben és nyugodtan sétáltak át mindannyian a stadion belsején, sokan lehajtott fejjel. Talán azon töprengtek, mit kell javítani a még legfeljebb négy mérkőzésen? Például a Kane-en kívüli támadóerőre gondolva. Vagy még mindig megdöbbentette őket, milyen vékony szálon függött a továbbjutás az esélytelen ellenféllel szemben?
A vihar utáni nyugalom azonban azt is mutatja: már átálltak, a figyelem máris a Mexikó elleni mérkőzésre irányul. Kane: „Kemény mérkőzés lesz, de ha világbajnok akarsz lenni, át kell vészelni az ilyen kemény mérkőzéseket.”
Később udvariasan megköszönte a különféle gratulációkat: „Nagyra értékelem.” Amit biztosan még jobban értékelne: egy győzelmet Mexikóban, Mexikó ellen. Saját góljaival és a „srácok” góljaival. Aztán elment. Kijárat: Mexikó. De nem a „Last Exit”. Az csak július 19-én, New Jersey-ben vár rá.
