Barcelonában három brit versenyző, Lewis Hamilton, George Russell és Lando Norris állt a dobogón: ez volt az első „mononemzetiségű” dobogó 43 év óta
Lewis Hamilton (Ferrari), George Russell (Mercedes) és Lando Norris (McLaren) a barcelonai Forma-1-es versenyen olyan statisztikai különlegességet hoztak létre, amelyre 43 éve nem volt példa: a dobogón álló mindhárom versenyző ugyanabból az országból származott – jelen esetben Nagy-Britanniából.
Valójában egészen 1983-ig kell visszatekintünk, hogy egy nemzet pilótái alkossák a teljes dobogót: akkor Patrick Tambay, Alain Prost és René Arnoux, három francia állt a dobogón az imolai versenyen.
Fotógalériánkban szeretnénk áttekinteni azokat az eseteket, amikor „teljes győzelem” volt a dobogón. Spoiler: Németországnak ez eddig még nem sikerült.
Összességében mindössze három nemzet tudta elérni ezt a statisztikai különlegességet, négy, ha figyelembe vesszük egy bürokratikus trükköt: az Indy 500-at, amely gyakran torzítja a korábbi évek Forma-1-es statisztikáit.
Ez ugyanis 1950-től 1960-ig hivatalosan a Forma-1-es világbajnokság részét képezte, bár valójában egyetlen „igazi” Forma-1-es pilóta sem állt rajthoz. Sőt: a mezőny akkoriban általában KIZÁRÓLAG amerikaiakból állt. Nem meglepő, hogy azokban az években, amikor a verseny a világbajnokságba számított, csak amerikaiak álltak a dobogón.
Ha a statisztikából kiszűrjük ezeket a tisztán ovális pályás versenyeket, a háromszoros győzelmet elért pilóták exkluzív klubja drasztikusan összezsugorodik – 29-ről 18-ra.
Az indianapolisi „tésztás fazék” mellett történelmileg főként három nemzet volt az, amely időnként olyan brutálisan uralta a Forma-1-et, hogy a világ többi részének nem maradt hely a dobogón: Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia.
A Forma-1 legkorábbi éveiben Olaszország volt a vitathatatlan szuperhatalom – legalábbis akkor, ha az argentin szupersztár, Juan Manuel Fangio hagyott esélyt a többieknek. Az olaszok felelősek egy további statisztikai érdekességért is a dobogós helyezések terén, hiszen az 1950-es monzai szezonzárón akár négy olasz is a legjobb három közé került.
A rejtély megoldása: Alberto Ascari saját Ferrarijában motorhibát szenvedett. Az akkori szabályzat szerint azonban átvehette csapattársa, Dorino Serafini autóját. Ascari a második helyre hajtotta az autót Farina mögé. A logikus következmény: Ascari és Serafini egyaránt másodiknak lett minősítve, és testvéri módon megosztották a pontokat.
