Az Anglia és Uruguay barátságos mérkőzésének csak a záró szakaszában pörögtek fel igazán a dolgok. A figyelem középpontjában éppen Ben White állt, aki előbb vezetéshez juttatta a Háromoroszlánosokat, majd későn büntetőt ítélt.
Anglia nyolc győzelemmel és kapott gól nélkül végigsétált a világbajnoki selejtezőkön, és ezzel aláhúzta, hogy az észak-amerikai döntő egyik esélyese. Thomas Tuchel edző 35 fős csapatot nevezett ki az új nemzetközi kampány kezdetére – egyrészt azért, hogy a már bevált játékosoknak, mint Rice, Bellingham és Kane, pihenőt adjon, másrészt azért, hogy új arcokat is kipróbáljon. Uruguay ellen egy új kinézetű csapat kezdett, a Man City kapusa, Trafford először állt a posztok között, a debütáló Garner a középpályán, Solanke pedig Kane helyettese volt.
A Három Oroszlán azonnal átvette az irányítást a kétszeres világbajnokok ellen, akiket a nemrég brillírozó Valverde vezetett, és domináltak a labdával. Az ismeretség hiánya azonban nyilvánvaló volt, és Anglia támadójátéka többnyire túl statikus volt. Egyedül a házigazdák magas presszingje tette lehetővé, hogy kapura lőjenek, a Barca-játékos Araujo Madueke egyetlen lövését a kapus Muslera karjaiba hárította (19′).
Uruguay a labda ellen a szokásos mérgező önmaga volt. A Celestének azonban támadásban kevés dolga akadt, Canobbio egyetlen két kapura lövését védhetetlenül lőtte a semmibe (27., 45+5.). Mivel a Háromoroszlánosoktól Solanke ártalmatlan fejesén (29′) kívül semmi sem jött, a fáradt barátságos mérkőzés gól nélkül vonult a szünetre.
Calvert-Lewin szánalmasan hibázik
A második félidő Araujo csúnya szerelésével kezdődött (50.), aki szerencsés volt, hogy ő és a szabálytalankodó Foden a pályán tudott maradni. Mindkét edzőnek már az első félidőben sérüléssel kellett változtatnia – Piquerezt bokasérüléssel kellett levinni a pályáról az uruguayiaknál, míg Madueke a Háromoroszlánosoknál kábultan hagyta el a pályát. Egy újabb sérülés valóban felesleges lett volna.
A pályán ezzel szemben továbbra is kevés történt, sokáig egyik csapatnak sem akadtak lehetőségei, a játék folyását pedig tovább nehezítette a sok csere. Egyedül Palmer adott némi szikrát a Három Oroszlánnak, tökéletes szabadrúgását Calvert-Lewinnek kellett csak közelről a hálóba tolnia. A joker az ellenfél nyomása nélkül fejelt mellé (71′).
Fehér hui elöl, pfui hátul
A záró szakaszban egy olyan ember került a középpontba, akiről már a mérkőzés előtt is sok szó esett: Ben White. Thomas Tuchel a védőt preferálta Alexander-Arnolddal szemben, és részletesen meg is indokolta döntését. Most a csereként beálló White volt az, aki egy szögletet a büntetőterületen keresztül a vonal fölött átpöckölt, hogy megszerezze Angliának a vezetést, és első nemzetközi gólját ünnepelhesse (81′).
Anglia biztosnak tűnt a győzelemben, de Uruguaynak volt még egy lehetősége a kapu előtt. White itt is határozottan avatkozott közbe, bokán találta Vinast, miután az közelről mellé lőtt. A VAR beavatkozása után megítélt büntetőt Valverde értékesítette az egyenlítésért (90.+4). A Real sztárja a hosszabbítás hetedik percében majdnem teljesen felborította a mérkőzést, de Maguire blokkolt és mentette a döntetlent. Amelyből valószínűleg Thomas Tuchel is leckéket kapott a világbajnokságra.
