Törökország uralja az európai Valorant-szcénát, Németország csak lemarad. Marvin Wild kommentátor elmagyarázza, miért van ez így, és mi teszi mégis egyedülállóvá a DACH-szcénát.
Két feljutó, mindkettő Törökországból – a Challengers Türkiye: Birlik kettős győzelmet ünnepel. És a DACH régió? Egy csapat, két vereség és korai hazautazás. Míg az ULF Esports és a BBL PCIFIC örül, a FOKUS-nak nézni kell, ahogy két további török csapat biztosítja helyét a VCT-ben.
Ez csak egy a sok jel közül, amelyek arra utalnak, hogy Törökországban sok mindent jól csinálnak a Valorant terén. 14 játékossal az ország jelenleg a legnagyobb frakciót képviseli a VCT-ben. Más nemzetek nem tudnak felzárkózni. És nem csak követők: olyan sztárok, mint Emir „Alfajer” Beder (Fnatic), Mert „Wo0t” Alkan (Team Heretics) vagy Burak „LewN” Alkan (BBL Esports) csapataikkal a világ élvonalában játszanak.
Egy példakép, aki meghatározta a ligát
A kommentátor Marvin „headshinsky” Wild az első naptól kezdve figyelemmel kíséri az európai Valorant-szcénát, és gyakran ott volt, amikor a DACH-csapatok vereséget szenvedtek Törökországtól. Számára egy név központi jelentőségű: „Úgy gondolom, hogy Mehmet „cNed” Ipek tette le az alapjait annak, hogy ennyien érdeklődjenek a Valorant iránt.”
A 23 éves játékos 2021-ben az Acend csapatával megnyerte az első bajnokságot, és az eSport első világbajnokává koronázták – a Valorant legnagyobb népszerűségének csúcsán –, így hamarosan idol lett. A hólyaghatás a mai napig tart: a fiatal játékosok „cNed”-et követik, és maguk is példaképekké válnak. Az eredmény: egy liga, amelyben a múlt szezonban kizárólag török profik játszottak, és előmozdították a nemzeti színtér fejlődését. Teljesen import nélkül. A DACH-ligában viszont más a helyzet: 23 német, egy osztrák – a többi játékos légiós. Tehetség kérdése? Talán. De mindenképpen a pénz kérdése: a kelet-európai vagy török játékosok általában kevesebb fizetést kapnak, hogy mégis teljes munkaidőben játszhassanak. Ehhez gyakran nemzetközi tapasztalat is társul, ami emeli a liga szintjét, és hiányzik a nemzeti tehetségekből. De ez nem feltétlenül előny. „A török szervezetek tudják, hogy játékuk szintje nagyon magas” – mondja Wild. Ezért következetesen a helyi tehetségekre támaszkodnak – és ez tartós sikert hoz.
Van a DACH-nak mentalitásbeli problémája?
A példaképek és a struktúra mellett Wild egy harmadik különbséget is lát: a mentális beállítottságot. „Különböző forrásokból hallottam, hogy a DACH-játékosok mentalitása meglehetősen rossz. Hogy csak aggódnak, ahelyett, hogy a következő izgalmas mérkőzésekre várnának.”
Bár elismeri: „Ez inkább érzés, mint tény.” De a tünetek számára egyértelműen felismerhetők. A nemzetközi szereplések gyakran elmaradnak a várakozásoktól. „Alig van olyan régió, ahol olyan gyakran látszanak az idegek, mint a DACH-régióban. És ez az importokra is vonatkozik.”
Wildnek azonnal vannak példái: a CGN és a MOUZ az első Ascension-tornán, valamint az idei Challengers-tornák. „Be kell vallanunk: valójában csak nagy szerencsénk volt, hogy egy DACH-csapat részt vehetett az Ascensionon. Valójában nem érdemeltük meg.” A FOKUS csak három nemzetközi győzelemmel kvalifikálta magát, és alig jutott be a feljutásért folyó küzdelembe.
Amit a DACH-régió mégis jól csinál
Annak ellenére, hogy sport szempontjából másodosztályú a nemzetközi porondon, a DACH-szcéna különleges eset marad – és talán éppen ezért izgalmas. Nem a kötelező játékoskamerák miatt, viccelődik Wild. Hanem valami miatt, amit számokkal nem lehet leírni: a közelség miatt.
A sok offline esemény „mindenki számára jól sikerült – a szponzorok, a játékosok, a szervezők és a rajongók számára egyaránt” – magyarázza a kommentátor, rámutatva ezzel arra, ami a helyi szcénát különlegessé teszi. „Egyetlen más régióban sem volt annyi offline esemény, mint nálunk. Ez valami, amit a DACH jövőre is folytatni fog.”
