Ezen a Premier League-hétvégén az összes játékos és játékvezető a mérkőzés kezdete előtt térdre borult, hogy tiltakozzon a rasszizmus ellen. Leedsben azonban egy játékos talpon maradt. Miért?
Dominic Calvert-Lewin legfeltűnőbb pillanata vasárnap a Manchester United ellen volt, amikor az 51. percben megszerezte az 1–1-es végeredményt jelentő gólt. De már a mérkőzés kezdete előtt is magára vonta a figyelmet a Leeds United magas termetű csatára – mert állva maradt.
Ezen a Premier League-fordulón minden stadionban a játékosok és a játékvezetők közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt térdre borultak – ez a rasszizmus elleni gesztus a koronavírus-járvány után nemcsak Angliában honosodott meg. Míg a résztvevők eleinte még hétről hétre megmutatták, az utóbbi időben már csak elszórt mérkőzéseken vagy bizonyos hétvégéken lehetett megfigyelni.
Mivel a jelenlegi és a következő játéknap teljes egészében a Premier League „No Room for Racism” kampányának jegyében telik – párhuzamosan a brit „Black History Month”-tal –, a gesztus visszatért, és azonnal vitákat váltott ki: miért maradt Leedsben egyedül Calvert-Lewin inkább állva?
„Dom gyakorlatilag azt mondja: »Nem, én nem térdelek le. Azzal mutatom ki a tiszteletemet, hogy állok«” – próbálta megmagyarázni a mérkőzés után Daniel Farke, a Leeds edzője. „Mindenki más, és mindenki a maga módján fejezi ki a tiszteletét e kampány iránt.”
Farke dicséri a kampányt: „Így kellene lennie a világnak”
Valójában Calvert-Lewin, aki már 2025-ben is tudatosan „kilépett a sorból”, nem volt az egyetlen játékos, aki a hétvégén úgy döntött, hogy nem térdel le. Marc Guehi (Manchester City), Issa Diop (Ipswich Town) és Ainsley Maitland-Niles (FC Everton) sem csatlakoztak a gesztushoz, anélkül, hogy utána magyarázatot adtak volna. A múltban azonban a játékosok többször is kritizálták, hogy ez a gesztus már elcsépelté vált.
A Premier League is többször hangsúlyozta, hogy nincs kötelezettség a gesztusban való részvételre, amelyet a szurkolók gyakran kifütyüléssel kísérnek. „Mindenesetre ez egy jó kampány és egy jó téma” – véli Farke. „Az öltöző tökéletes példája annak, hogyan kellene mindannyian együtt élnünk: különböző származásúak, különböző nyelvűek, különböző vallásúak, de mindannyian együtt vannak, mint emberek és barátok, akik közösen egy cél felé törekednek. Így kellene lennie a világnak.”