Kapusrúgásai szinte rendszeresen a pálya szélére repültek. A PSG kapusa, Matvei Safonov szerdai esti abszurdul gyenge passzhatékonysága mögött azonban nem a képességek hiánya állt, hanem egy taktikai számítás – ami bejött.
Mit keres egy ilyen kapus egy Bajnokok Ligája elődöntőben? Aki szerdán este figyelte Matvei Safonovot, annak eleinte nem lehetett rossz szemmel nézni ezt a kérdést. Az egyik kapusrúgás a másik után repült ki a pályáról, miközben az Allianz Aréna lelátóiról gúnyos taps hallatszott. De minél gyakrabban ismétlődött ez a jelenet, annál egyértelműbbé vált a következtetés: itt nem egyszerűen egy labdarúgásban korlátozott kapusról van szó, hanem egy játékosról, aki végrehajtja edzője tervét.
Safonov összesen 13 kirúgást hajtott végre a müncheni visszavágón, de csak kettő ért el csapattársat. Hét közvetlenül az oldalvonalon kívülre repült, néhány másiknál pedig úgy tűnt, mintha Safonov szándékosan oda célozott volna. Az orosz PSG-kapus passzhatékonysága – az összes passzát figyelembe véve – az este végén 21,2 százalék volt. Ez a leggyengébb érték egy 90 percet játszó játékosnál egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen közel négy és fél éve. 2021 decemberében a Villarreal kapusa, Geronimo Rulli a bergamói 3:2-es győzelem során csak 19,5 százalékot ért el.
Safonov ellenfelének, Manuel Neuernek egyébként szerdán este több mint 70 százalékos volt a passzhatékonysága, míg az orosz játékos átlaga ebben a Bajnokok Ligája-szezonban 55 százalék. Első pillantásra meglepően gyenge teljesítmény egy olyan edző kapusától, aki alig egy éve elüldözte a gólvonalon kiemelkedő Gianluigi Donnarummát, mert a labdával a lábánál túl gyenge volt számára.
De aki foglalkozik Luis Enrique-vel és a Paris St. Germainnel, annak hamar világossá válik, hogy a kiütések mögött taktikai számítás áll. A részletek iránti megszállottsággal rendelkező spanyol edző Párizsban folyamatosan azon dolgozik, hogy korlátozza a véletlen tényező hatását csapata játékában – és ezzel összefüggésben éppen azokat a helyzeteket tegye tervezhetővé, amelyeket meg lehet tervezni. Stábjával a saját csapatra szabott taktikát alkalmaz a bedobásoknál és a saját kezdőrúgásnál. És pontosan itt jön be a képbe a kapusrúgás-stratégia is.
Végül is ez az új stíluselem csupán a kezdőrúgás-taktika továbbfejlesztése, amelyet a PSG már a tavalyi szezon óta alkalmaz fontos Bajnokok Ligája-meccseken: saját kezdőrúgásnál a labda hátra kerül Vitinhához, és a portugál oldalvonalon kívülre rúgja – minél közelebb az ellenfél sarokzászlójához, annál jobb. Szerda este Münchenben is így járt el a PSG a második félidő elején. A terv mögött az áll, hogy a PSG azonnal elfoglalhatja az ellenfél félpályáját, nyomást gyakorolhat és szűkítheti a tereket, az ellenfél pedig azonnal nyomás alá kerül.
A PSG előnyére akarja fordítani azt a hátrányt, amely egy csapatnak a saját bedobásánál a hatótávolság és a sebesség tekintetében van – és ezért szándékosan adja át a labdát. Ugyanez a logika állt Safonov kapusrúgásai mögött is. Mivel a csapat ezután ki tudja játszani az erősségeit, ez a variáció egyszerűen ígéretesebb – főleg, hogy a PSG amúgy is magas, fejes játékos nélkül játszik, aki egy Jonathan Tah-val vagy Dayot Upamecano-val való párharcban meg tudná szerezni a kapusrúgásokat.
De Safonov kirúgásainak irányát elnézve még egy következtetés vonható le: a szerda esti 13 kirúgásból 12 a kapus szemszögéből balra repült, köztük mindazok, amelyek az oldalvonalon kívül landoltak.
Várjunk csak, a PSG bal oldali védelme nem éppen a Bayern München jobb oldali támadósora? És ott nem Michael Olise játszik, akitől jobb lenne távol tartani a labdát? Különösen akkor, ha olyan játékosra játszik, aki már korán sárga lapot kapott, mint Nuno Mendes, aki a kiállítás szélén táncol? Elvileg minden stimmel – és mégis nem. Mert egy bedobás automatikusan azt eredményezi, hogy az érintett oldal túlterhelt lesz. Vagyis: kevesebb hely. Hely, amire Olise-nak szüksége van, hogy a legjobban kihasználhassa képességeit. Vagy másképp fogalmazva: ha Safonov az ő szemszögéből nézve a jobb oldali vonalra rúgta volna a labdát, a PSG-től csak egy gyors oldalváltás választotta volna el a Bayern-től, hogy Olise lendületből egy az egyben kerülhessen szembe Nuno Mendes-szel.
Ez azonban a második félidőben szinte egyáltalán nem fordult elő – és bármennyire is hihetetlenül hangzik: ez Safonov kinevetett kirúgásaival is összefüggésben állt. Lehet, hogy ez csak egy apró részlet, igen. De egy olyan, amely ilyen szinten döntő lehet.