Johan Cruyff megváltoztatta a labdarúgást – mind játékosként, mind edzőként. Öröksége továbbra is hatással van, nem utolsósorban Pep Guardiolára gyakorolt befolyása révén.
Vannak olyan játékosok, akiket nem is kell név szerint említeni. Néhányuknál elég a mezszám – és mindenki tudja, kiről van szó.
A 14-es az a szám, amelyet Johan Cruyff viselt. Az Ajax Amszterdamban, ahol ezt a mezszámot évek óta már nem adják ki senkinek. A holland válogatottban, amelyet 1974-ben a németországi világbajnokságon kapitányként majdnem világbajnoki címhez vezetett.
De nem csak Hollandia tartozik hálával Cruyffnak, nem csak az Ajax és az FC Barcelona, ahol Cruyff játékosként és edzőként új mércét állított fel. Az egész labdarúgásnak hálával tartozik annak az embernek, aki ma tizenegy évvel ezelőtt, 68 éves korában tüdőrákban hunyt el. Éppen halálának napján találkozik az Elftal a róla elnevezett Johan Cruyff Arénában a német válogatottal.
Radikális reformer
Michel Platini, akit – akárcsak Cruyffot – háromszor választottak meg Európa legjobb futballistájának, a hollandban „barátot”, sőt „minden idők legjobb játékosát” látta.
Különösen a spanyol sajtó gyászolta hol zsenit, hol látnokot, hol mítoszt, hol pedig egyszerűen csak forradalmárt. „Az égnek új játékmestere van” – írta találóan az angol The Sun. „Az aranytulipán elbúcsúzik” – így fogalmazott a portugál Record sportújság.
Az Ajaxnál, a Barcelonánál és a holland válogatottnál volt egy Cruyff előtti és egy Cruyff utáni korszak. A nyúlánk csatár nem csupán sikert hozott csapatai számára, hanem forradalmasította is őket.
Cruyff Michels edzővel együtt testesítette meg a „Voetbal Totaal” elvét
Az akkori edzővel, Rinus Michels-szel együtt a 70-es évek elején radikálisan megváltoztatta az Ajax játékstílusát, a pályán pedig megtestesítette a „Voetbal Totaal” teljesen új koncepcióját.
Ennél a megközelítésnél, amellyel az Ajax háromszor egymás után megnyerte az Európai Bajnokok Kupáját, elmosódnak a határok a védelem és a támadás között. A játékosokat kiszabadították a pozíciójukhoz kötő korlátok alól, és egységes formációként működtek.
Az addig érvényes stratégiával ellentétben a csapat már nem az ellenfél játékosainak, hanem a tér ellenőrzésére törekedett.
„A labdarúgás Pitagorasza”
Akár egy méhraj, a játékosok változtatták a pozíciójukat, egységként mozogtak a pályán, mindig attól függően, hogy hol volt a labda. A játékosok gyakorlatilag geometriai alakzatokat alkottak. A Times egyik újságírója ezért egyszer Cruyffot a „futball Pitagoraszának” nevezte.
A taktikai forradalomhoz azonban a labdaelvesztés utáni következetes ellennyomás is hozzátartozott. Ahelyett, hogy visszafutottak volna és biztosították volna a saját kapujukat, ilyen esetekben azonnal újra nyomás alá helyezték az ellenfelet.
„Amíg nálunk van a labda, a többiek nem tudnak gólt lőni” – ezzel a megközelítéssel Cruyff edzőként is meghatározta az FC Barcelona játékstílusát – és hatása messze túlnyúlt mandátumának végéig.
Cruyff bízott Guardiolában
Az 1992-ben először a Bajnokok Ligája-trófeát a katalán fővárosba hozó csapatának nagy sztárjai Ronald Koeman, Michael Laudrup és Hristo Stoichkov voltak. Az agy azonban Pep Guardiola volt.
Cruyff vele egyeztette a taktikai finomságokat; ő rendelkezett azzal a képességgel, hogy még a mérkőzés közben is végrehajtson rövid távú változtatásokat, és azokat átadja csapattársainak.
1996-ban a holland edző távozott az FC Barcelonától. Filozófiája azonban a mai napig él – Guardiolában, aki a Barcánál, majd később a Bayernnél és a Manchester Citynél is azt a domináns labdatartáson alapuló futballt játszatta, amelyet Cruyff már korábban megtanított neki.
És tovább él a barcelonai La Masia utánpótlásakadémián is. Ezt a holland elképzelései alapján alakították ki. A mai napig ott nagyrészt lemondanak az erő- és állóképességi edzésekről, és a labdakezelésre és a kreativitásra helyezik a hangsúlyt.
Pontosan úgy, ahogyan Cruyff egész életében, játékosként és edzőként is hirdette – még jóval azután is, hogy levette a legendás „14-es” mezt.