A kanyarokban jelentkező jelentős sebességvesztés első kritikákat váltott ki a pilótákból – Fernando Alonso elmagyarázza, miért teszi a új technológia a pilótákat kevésbé fontosakká.
Fernando Alonso ismert nyílt személyiségéről és egyértelmű elemzéseiről. A 2026-os új Formula-1-es autók generációjáról, amelyek hajtásláncában jelentősen megnövekedett az elektromos részarány, a spanyol pilóta egy furcsa összehasonlítást hoz fel: még az Aston Martin csapat szakácsa is képes a jelenlegi autót a bahreini pálya gyors szakaszaiban a határon vezetni – legalábbis azon a határon, amelyet az új energiagazdálkodási formula előír.
A vita hátterében a karosszéria és a motorok szabályzatának radikális változása áll. Mivel az elektromos teljesítmény most már a teljes teljesítmény sokkal nagyobb részét teszi ki, az energia takarékos használata döntő tényezővé vált. A probléma a pilóták szempontjából: hogy ne maradjanak le a hosszú egyeneseken, a pilótáknak a gyors kanyarokban jelentősen vissza kell venniük a gázból, hogy energiát nyerjenek vissza.
Alonso számol: „Itt Bahreinben a 12. kanyar történelmileg mindig hatalmas kihívást jelentett. Az leszorítóerőt úgy választották meg, hogy éppen csak teljes gázzal lehessen átmenni rajta. A köridő szempontjából a pilóta vezetési képessége volt a döntő tényező.”
De ezek az idők 2026-ban véget érnek. „Most a 12. kanyarban körülbelül 50 km/h-val lassabbak vagyunk, mert nem akarunk ott energiát pazarolni. Szükségünk van rá a egyenesben” – magyarázza a kétszeres világbajnok. Alonso szerint a következmény lehangoló: „260 km/h helyett 200 km/h-val haladunk át rajta. Ezen a sebességen bárki tud vezetni – még a szakácsunk is. De nem akarod ott pazarolni az energiát.”
„Formula E szteroidokon”?
Alonso ezzel ugyanazt a véleményt képviseli, mint Max Verstappen. A korábbi világbajnok már előző nap gúnyosan „Formula E szteroidokon” névvel illette a 2026-os versenyautókat. Alonso nem ellentmond közvetlenül riválisának, de türelmet kér: „Megértem Max megjegyzéseit. Pilótaként azt akarod, hogy a kanyarban 5 km/h-val gyorsabb legyél, hogy különbséget tudj tenni. De most a motor diktálja, mennyi energiád marad a következő egyenesre.”
Az öreg mester azonban szokásos pragmatizmusával próbálja értékelni a helyzetet. A Forma-1 mindig is a technikai szempontok sorozata volt. „Két évvel ezelőtt, amikor Max mindent megnyert, a leszorítóerő volt a döntő. Ő 280 km/h-val tudott kanyarodni, mi pedig csak 250 km/h-val, mert nekünk nem volt leszorítóerőnk. Most pedig az energia a döntő.”
Visszavágyás a „tiszta” adrenalin-korszakra
A technológiai változások iránti megértése ellenére a Forma-1 rekordot tartó versenyzője nem titkolja, hogy hiányzik neki a kezdeti idők mérgező versenyautói. Alonso, aki már 2001-ben debütált, a visszapillantó tükörben látja az autózás aranykorát.
„A tisztán vezetés szempontjából a 90-es évek vége és a 2000-es évek eleje verhetetlen volt” – mondja a 2005-ös és 2006-os bajnok. „Az adrenalin és a tiszta képességek tekintetében ez volt a mérce. Akkor csak azt akartad, hogy gyorsan vegyél be a kanyarokat, és megtaláld az autó határait.”
Ma a verseny inkább egy stratégiai sakkjátszmához hasonlít nagy sebességgel. De Alonso nem lenne Alonso, ha nem idézné meg a harci szellemet: „Végül is ez a Forma-1. Lehúzzuk a sisakot és versenyzünk. Még a bérkocsival is nagyon jól szórakozunk itt Bahreinben. Még mindig imádjuk a versenyt.”
Hogy a kanyarokban elért „Koch-tempó” a versenyben is az új normává válik-e, azt a spanyol pilóta csak az első három-négy nagydíj után fogja véglegesen értékelni.