Miért van az ex-világbajnok Francesco Bagnaia most jobban, mint valaha, a Ducati segítségére utalva, amelyet a gyártó eddig nem nyújtott neki?
A Ducati gyári pilótája, Francesco Bagnaia úgy tűnt, hogy Motegiben elért kettős győzelmével (sprint és Grand Prix) véget vetett formahanyatlásának. Mandalika azonban egyenesen a pokolba küldte az olasz pilótát – egy helyre, ahonnan a Ducati most feltétel nélkül meg kell mentse.
Az összes nyilatkozat közül, amelyet Marc Marquez alig több mint egy hete Japánban tett, mint a 2025-ös MotoGP-világbajnokság friss bajnoka, volt egy, amely talán nem került a címlapokra, de valószínűleg a legjobban összefoglalja, amit a spanyol sportoló sportkarrierje legsötétebb szakaszában átélt.
„A segítség, amit kaptam, lehetővé tette, hogy most újra itt legyek [világbajnokként]. Nem a földre estem. Már a föld alatt voltam. Ha a földön fekszel, akkor fel tudsz ugrani. De ha a föld alatt vagy, akkor szükséged van valakire, aki kihúz onnan” – mondta Marquez ékesszólóan és hálásan.
Bagnaia jelenleg még nem érte el ugyanazt a kritikus pontot, mint Marquez az elmúlt években. De ő is segítségre szorul. És feltételek nélkül kell neki.
„Pecco” elérte a mélypontot, és megérdemli a támogatást. Nehéz helyzetének ellenére ő marad a Ducati történetének legsikeresebb MotoGP-pilótája és Valentino Rossi VR46 Akadémiájának legkiemelkedőbb képviselője.
A legutóbbi események fényében elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy a Ducati gyári csapata Borgo Panigale-ban és Rossi Ducati szatellit csapata valóban mindent megtesz-e a kétszeres MotoGP-világbajnok megmentése érdekében.
A Ducati-n belül az egók koncentrációja meghaladja minden más MotoGP-gyártóét. Valójában furcsa lenne, ha nem így lenne. Végül is a Ducati nemcsak a mezőny két legsikeresebb versenyzőjét gyűjtötte egy tető alá, hanem egész stratégiája a valaha épített legdominánsabb motorkerékpár köré épül. És ez a Desmosedici legújabb verziója Gigi Dall’Igna mérnök jellegzetes stílusát viseli magán.
Dall’Igna a MotoGP történelmének egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált. Ő ezt tudja, és – finoman vagy kevésbé finoman – gondoskodik arról, hogy azok is tudják, akiknek megadatik a kiváltság, hogy prototípusait vezessék.
Dall’Igna hangja döntő jelentőségű a Ducati gyár minden releváns területén: a műszaki, a sport és még a politikai területen is. És egy olyan versenysorozatban, ahol a versenyzők mindig is a valódi hősök voltak a középpontban, ez a dinamika elkerülhetetlenül feszültségekhez vezet.
Ez volt a helyzet a múltban, különösen Andrea Dovizioso esetében. „Dovi” az egyetlen, aki 2017-ben és 2018-ban komolyan kihívta Marquezt a világbajnokságért folyó küzdelemben, de aztán elvált a Ducatitól, miközben még mindig a legversenyképesebb versenyzőjük volt.
Doviziosót 2021-ben Bagnaia váltotta, aki tiszta fejjel és előítéletek nélkül érkezett, és a motorral együtt fejlődött, amíg kétszer világbajnok nem lett (2022-ben és 2023-ban), és négy évig (2021-2024) a végéig harcolt a címért.
Most Bagnaia csak a saját árnyéka. És a Ducati minden erőfeszítése ellenére eddig nem sikerült megadnia neki azt a támogatást, amelyre nyilvánvalóan szüksége van. Pont itt jönnek ismét játékba az egók.
Akár Marquez elsöprő fölénye okozta pszichológiai sokk, akár Bagnaia saját képtelensége, hogy az idei motort úgy vezesse, ahogy 2024-ben tette, amikor tizenegy Grand Prix-győzelmet aratott. A zavar minden oldalon szembetűnő. És egy dolog biztos: ez nem vet jó fényt a résztvevőkre.
A gyártók természetesen csak előre néznek. Ritkán ismerik el, hogy az előző évi motor bizonyos esetekben versenyképesebb lehet, mint a jelenlegi. Ez érthető, mert ellenkező esetben be kellene vallaniuk, hogy időt és pénzt pazaroltak az új modell fejlesztésére.
Ez tűnik az oknak, amiért a Ducati mindent megtett, hogy eltitkolja azt a tényt, hogy Bagnaia a misanói tesztelésen a GP24-et (a GP25 motorjával felszerelve) tesztelte.
És ez addig sikerült is nekik, amíg a VR46 csapatfőnöke, Alessio „Uccio” Salucci múlt pénteken Mandalikában ki nem adta a titkot. „Misano után hétfőn Pecco kipróbálta a motorunkat, vagyis Morbidelli motorját” – árulta el. A Ducati fel volt háborodva. Davide Tardozzi csapatmenedzser nyilvánosan elismerte, hogy „meglepődtek” a leleplezésen.
Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy Rossi régóta bizalmasa, „Uccio” egyszerűen elszólta magát. Úgy gondolják, hogy a Ducati nem így látja a dolgot, hanem inkább egy finom lázadásnak, a Bagnaia gyár általi kezelésével kapcsolatos elégedetlenség kifejezésének tekinti.
Ha valóban véletlen volt, akkor ez két dolgot jelezhet: vagy Salucci hibája méltatlan volt a pozíciójához, vagy a Ducatival való kommunikáció gyakorlatilag nem létezik, ami a vállalat aprólékos munkamódszereit tekintve valószínűtlennek tűnik.
Függetlenül attól, hogy mi állt a leleplezés mögött, Bagnaia nem segített a helyzeten. A 2022-es és 2023-as világbajnok vasárnap Mandalikában ismét elhagyta a Grand Prix-t anélkül, hogy beszélt volna a médiával – pontosan úgy, mint Misano-ban.
„Pecco teljesen összetört. Ha eljött volna [az interjúra], könnyek csillogtak volna a szemében” – magyarázta Tardozzi, majd így folytatta: „Rendkívül gyors versenyző, de nagyon érzékeny is. Jelenleg azt tartjuk a legjobbnak, ha békén hagyjuk, hagyjuk dolgozni és felkészülni Phillip Islandre.”
Ha van valaki, aki igazán megérti Bagnaia helyzetét, az a mindenki által kedvelt ex-versenyző Tardozzi maga, aki egy olyan hétvégén, amelynek eredetileg konfettivel kellett volna telnie, végül rémálommá vált, a Ducati szóvivőjeként.
Egy hét alatt a Ducati az egyik versenyzőjének bajnoki címének ünnepléséről – és a másik versenyzőjének első kettős győzelme után várható feltámadásáról – a bajnok sérülésének gyászára és csapattársa teljes összeomlásának tanújaként váltott.
Míg Marquez sérülése egyszerűen időt igényel, Bagnaiának valódi segítségre van szüksége – olyan valakitől, aki félreteheti a saját egóját, és őszintén segíthet a MotoGP-szcéna egyik legnagyobb sztárjának újjáépítésében.
Nem utolsósorban ez csak tovább növelné a Ducati értékét – nem csak mint olyan gyártót, amely bajnokokat tud kinevelni, hanem mint olyat is, amely készen áll arra, hogy mellettük álljon, amikor a legnagyobb szükségük van rá.