Max Schmeling, aki világbajnokként és Joe Louis legyőzőjeként német mítosszá vált, 120 évvel ezelőtt született. A náci Németországból való menekülés segítőjeként életmentővé is vált.
120 évvel ezelőtt született Max Schmeling. Az egyetlen német világbajnok minden súlycsoportban, a német boksz, talán az egész német sport legnagyobb idolja.
Történelmi világbajnoki győzelme Jack Sharkey felett, szenzációs győzelme Joe Louis felett a harmincas években mítosszá tette, könyvek, filmek, színdarabok témájává vált – Schmeling maga is örökre beírta magát a populáris kultúrába a fent idézett dallal.
Csak évtizedekkel karrierje vége után derült ki, hogy ő nem csupán egy nagy sportoló volt: Schmeling legnagyobb hőstette két fiatal életének megmentése volt a német történelem egyik legsötétebb órájában.
A Joe Louis felett aratott győzelem legendává tette Max Schmelinget
Schmeling 1905. szeptember 28-án született Klein-Luckowban, az Uckermarckban, Brandenburg és Mecklenburg között. A család hamarosan Hamburgba költözött, ahol az apa tengerészként kapott munkát. A fiatal Max Kölnben talált egy gyakorlóhelyet, és 18 évesen ott kezdett el bokszolni.
Már egy évvel később, 1924-ben profi lett, 1926-ban német bajnok, 1927-ben pedig Európa-bajnok. Max Schmeling csak 1,85 m magas és 85 kg súlyú, vagyis szinte félnehézsúlyú, kiváló reakcióval rendelkező kontrázó bokszoló, aki kemény jobbossal rendelkezik.
Schmeling segített zsidó fiataloknak a menekülésben
Louis – aki Schmeling jó barátja lett – egyértelműen megnyerte a visszavágót, később a kettőjük barátsága és Schmeling Louisnak nyújtott segítsége is legendává vált.
Schmeling jó hírneve a háború után is sértetlen maradt, részben azért is, mert viszonylag visszafogottan fogadta Hitler Németországának hatalomátvételét.
Schmeling nem állt ellen a rendszernek, később „naivitással” vádolta magát a rezsimmel való viszonyában, de mégis tartott egy bizonyos távolságot: nem lépett be az NSDAP-ba, megtartotta zsidó menedzserét, Joe Jacobst, sőt, még Adolf Hitler kitüntetését is elutasította. „Bokszoló vagyok, nem politikus” – ez volt az egyik leghíresebb mondata.
Később kiderült, hogy Schmeling aktívan segítette a Hitler-rezsim áldozatait: 1938-ban, a novemberi pogromok idején két zsidó fiatalt – egy vele baráti viszonyban álló butik tulajdonosának fiait – rejtegetett a szállodai szobájában, és így segítette őket a menekülésben.
A megmentett testvérek, Henri és Werner Lewin 1989-ben hozták nyilvánosságra a történetet. Azonban csak 12 évvel később, a Sports Illustrated egyik cikke révén vált a történet szélesebb körben ismertté.
„Ha kiderült volna, mit tett Max, biztosan lelőtték volna” – feltételezte az örökké hálás Henri Lewin 2004-ben a Welt am Sonntagnak adott interjújában.
Ali és Tyson is méltatta Schmelinget
Sikeres üzletemberként és a német sport többszörösen kitüntetett támogatójaként Schmeling a háború és a ringben véget ért karrierje után is a nyilvánosság előtt maradt.
Csak 1987-ben, szeretett felesége, Anny Ondra halála után vonult vissza nagyrészt a nyilvánosság elől, de számos sport- és társadalmi személyiség a végsőkig kereste a társaságát. Schmeling 2005. február 2-án, 99 éves korában hunyt el. Temetésén többek között Henry Maske, Wladimir Klitschko, Franz Beckenbauer és Uwe Seeler is részt vett.
Még Schmeling életében a Lewin testvérek, akiket Schmeling mentett meg és akik az USA-ban sikeres szállodatulajdonosok lettek, nagy köszönőünnepséget szerveztek Las Vegasban, ahol többek között Muhammad Ali és a fiatal Mike Tyson is meghajolt Schmeling előtt.
„Külön rendeltem Nürnberger Bratwürste-t, Sauerkraut-ot és Berliner Buletten-t. Filmrészleteket mutattak be a mérkőzéseiből, amelyeket Max maga kommentált” – emlékezett vissza Werner Lewin.
2008-ban halt meg, testvére nyolc évvel később, hosszú és teljes élet után.