1985-ben Alain Prost áttörést ért el: első világbajnoki címe karrierje fordulópontját jelentette – Niki Lauda számára pedig egy korszak végét.
1985. október 6-án Alain Prost 30 évesen először nyerte meg karrierje során a Formula-1-es világbajnokságot.
Prost a kezdetektől fogva a Forma-1 élvonalbeli pilótája volt. 21 Grand Prix-győzelmével a Renault és a McLaren színeiben már a történelem ötödik legsikeresebb pilótája volt – csak Jackie Stewart (27), Jim Clark (25), Niki Lauda (25) és Juan Manuel Fangio (24) állt előtte.
Ironikus módon éppen csapattársa, Lauda volt az, akinek Prost 1984-ben csak fél ponttal kellett átadnia a címet. 1985-ben viszont a francia szinte tetszése szerint dominált.
Ayrton Senna általában a leggyorsabb volt a kvalifikáción, de vasárnaponként Prost diadalmaskodott. Lauda viszont az egész szezonban csak három versenyen ért célba – többnyire műszaki hibák miatt. Spa-Francorchamps-ban ráadásul eltörte a csuklóját is.
A világbajnokság döntése Brands Hatchben
Az európai nagydíj előtt Brands Hatchben Prost 16 ponttal vezetett egyetlen megmaradt riválisa, a Ferrari pilótája Michele Alboreto előtt, és csak 18 pontra kellett növelnie előnyét, hogy beérhetetlen legyen.
Senna megszerezte a szezonban hatodik pole pozícióját a Lotus számára – három tizeddel Nelson Piquet (Brabham) és kilenc tizeddel Nigel Mansell (Williams) előtt. Prost csak a hatodik helyet szerezte meg, 2,260 másodperccel Senna mögött, míg Lauda helyettese, John Watson a 21. helyen végzett – több mint öt másodperces lemaradással.
Alboreto be kellett érje a 15. hellyel – nem túl jó előfeltételek a Prost elleni bajnoki címért folytatott küzdelemhez.
Először Prost kerül hátrányba, de…
A rajtnál Prostot Keke Rosberg lassan induló Williams-e akadályozta, rövid időre a füvön kötött ki, és a 14. helyre csúszott vissza. De már kilenc kör után visszaküzdötte magát a pontszerző helyekre – akkoriban csak az első hat hely volt pontszerző.
Gyors előrelépésének egyik oka egy incidens volt az élen: Rosberg megpördült, amikor megpróbálta megelőzni Sennát, és Piquet eltalálta. Piquet kiesett, Rosbergnek a boxba kellett hajtania, és a mezőny végére csúszott vissza.
Rosberg később kulcsszerepet játszott abban, hogy csapattársa, Mansell átvette a vezetést: addig akadályozta a vezető Sennát, amíg Mansell el nem tudta előzni és elhúzni.
Prost nagy riválisa korán kiesik
Alboreto kihasználta a korai káoszt, és rövid időre a hatodik helyre került, de Prost hamarosan megelőzte. A Ferrari pilóta korán kerékcserére kényszerült, majd nem sokkal később látványos turbó meghibásodást szenvedett – 13 kör után véget ért a versenye. Prostnak már csak az ötödik helyet kellett megszereznie a bajnoki cím biztosításához.
Marc Surer a Brabhammal és Jacques Laffite a Ligierrel voltak a verseny titkos sztárjai: időnként a második és harmadik helyre küzdötték fel magukat. Surer azonban a 63. körben turbó meghibásodás miatt kiesett, Laffite elvesztette helyét Senna javára, gumit cserélt, majd végül motor meghibásodás miatt kiesett.
Prost 25 körrel a vége előtt csak a hetedik helyen állt, de kihasználta ellenfelei kieséseit és problémáit, és egy előzési manőverrel Elio de Angelis előtt a harmadik helyre küzdötte fel magát.
Míg Mansell megnyerte a versenyt, Prostnak hat körrel a vége előtt át kellett adnia az utolsó dobogós helyet a felzárkózó Rosbergnek – de a bajnoki cím már biztos volt számára.
Könnyes szemek a világbajnok Prostnál
„Emlékszem, hogy a szemem könnyes volt a sisakom mögött” – írta a francia pilóta 1988-ban Maitre de mon destin című könyvében. „Ez egy mély és intenzív öröm jele volt, amelyet először teljesen magamnak akartam megélni, mielőtt a szeretteimre és mindazokra gondoltam, akik segítettek nekem.”
„Aztán, még mielőtt kiszálltam a pilótafülkéből, eljött a pezsgő ideje. Majd a dobogó, amelynek most már volt egy negyedik fokozata is – a világbajnoké. És végül az ünnepségek örömteli mámora…”
Prost új rekordokat állított fel a Forma-1-ben
Prost később még három további címet nyert, és számos statisztikában rekordot állított fel: 51 győzelem, 41 leggyorsabb kör, 106 dobogós helyezés és 798,5 pont – addig csak Juan Manuel Fangio nyert több világbajnokságot.
Csapattársa, Lauda a 1985-ös szezon után befejezte karrierjét – valószínűleg nem függetlenül Prost fölényétől. „Utáltam, hogy ő volt a csapattársam” – nyilatkozta később az osztrák.
„Ott volt nekem ez a tökéletes autó, és akkor jött ez a francia idegbajos, és elsöpört. Ha ő nem bukkant volna fel, még pár évig folytattam volna.”